Tudom az idén sem marad el a KARÁCSONY,
tudom, hogy tele lesz megint a virgácsom.
Csak rohanok, robogok, jönnek majd a rokonok;
Beverik a BIG-LEET*, lehúzzák a konyakot.
Csak töröm itt a fejem, hogy kinek mit is vegyek,
a spórolt pénzem seggére verek.
Kezemben a lista: az öregemnek bicska,
a kissebbik húgomnak műbőrharisnya.

Bemegyek a boltba, veszek cukorsüveget,
nyomulok a polcra és leverek egy üveget.
Még ezüst a FENYŐ, de már aranyáron -
Hagyd a francba, majd a PARKBAN kivágom!
Nyitva van az aranykapu, csak bukjatok rajta;
norvég mintás cérnazokni, egymillió fajta.
És minden árus megállít egy pár szóra:
"Kiscsillagom ezeröt a karcóra!"

A kádba a vizet beleeresztem,
de már egy hete csak egy ponty úszkál ott helyettem; -
Na húzzá' már el innen, ez az én helyem,
Fürödhetsz majd eleget a levesben.
Sül már a BIG-LEE, INDULJON A BANZÁJ!
Az egész konyha a feje tetején áll,
Kinek a diós, kinek a mákos,
Személy szerint nekem a KOVÁCS ÁKOS.

Felpuffadt a hasam, a fogam tiszta mák
BIG-LEE függő lettem, nem bír el az ágy.

Díszítem a fenyőt, csupa gyanta a szára,
ettől lesz majd epillált a nagymama lába.
Vagy tizenöt tonnányi rámcsorgott,
mire fel tudtam rakni egy habcsókot.
Aztán fülig érő szájjal ünnepelünk;
Vajon a Fenyő alatt karácsonykor mit lelünk?
De mindig mindenki ugyanazt kapja:
zokni, gatya, sál meg sapka.

És jöjjön itt most az utolsó strófa:
A TV-műsor? - Az katasztrófa! -,
a lemezjátszón is a szép zenék
Mikor a padlószőnyeg szépen ég,
kokszos a pulyka, a fenyőfa ronda,
Sikít a ZÁMBÓ, süvölt a KORDA.
NA GYERE, NA GYERE! A szaloncukrot edd le!
AZ IRIGY HÓNALJMIRIGY, AKI SEGÍT NEKED EBBEN!

A csomag érintetlen, a család tiszta stressz,
fogadjunk nem lesz anyámra jó a tornadressz!

Hull a hó, hullajó, itt a Télapó!
Teletömött zacskójában fagyott mogyoró.
Hű de jó, hullajó az alkalmi meló,
januártól úgyis újra adóbehajtó.
nyáron pedig illegális lakásfoglaló,
vagy sertésgondozó,
vagy gázóra-leolvasó.
Pricc, Pratz, Prucc

* Hagyományos nevén mákos-, avagy dióskalács (bájgli)